Szomszéd úr, maga piroskönyves

Ezerkilencszázötvenhatban
apám kazánkovács volt
a debreceni vagongyárban
három fiáért harcolt

keményen, hiszen proletárnak
képezte ki a pártja
amelybe szintén bele lépett
ezt tőle is elvárta

a népi demokráciának
nevezett államforma
így jutott kenyér a családnak
és nem csak karácsonyra

így rohant a forradalomba
az ország ötvenhatban
egy szabó mester volt a szomszéd
ezer és egy alakban

akkor éppen „forradalmárnak”
öltözött át egy este
s az én fáradt, szegény apámat
ujjával fenyegette

„szomszéd úr, maga piroskönyves?
tudhassa, hogy mer’ én nem”
s nem ült arcára barátság
halvány jele sem éppen

szegény apám, bizony megijedt
bár nem volt gyáva ember
így élte meg a forradalmát
hol volt, hol nem volt egyszer…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-10-31 09:16:00
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-31 09:16:00