a teherpályaudvaron(jav)
a teherpályaudvaron kevély az éj, hull a korom,
sötét-kovács szél zúzza homlokom.
roggyant falakon hatalom nyoma virul,
egy szénhalom elpirul valami régi dallamon.
csonka vágányon félretolt vagon lapul,
álmában csokit, nápolyit majszol vadul.
a csend vállán lódenkabát, sunyin lesi a mát,
majd röhög, és feljelenti önmagát.
elöl az állomáson már kihalt a váróterem,
hirtelen távolság neszez néhány eldobott jegyen.
a peronon csikkeket szed egy öreg csöves,
zsebében pár boldog ötvenes.
az ég gubancos üstöke lassan kibomlik,
így durva bilincsként, húsom holdfény vágja be csontig.
árny moccan, arcomra kúszik ónszín' rajza,
valahol sín csikorog, és én keserűn ráfekszem a zajra.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-10-28 09:19:23
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-28 10:31:05
