A letört sarkak

összeülünk, szorosan és nézzük a piros gyertyákat az asztalon

forogj, forogj és stb. mondják, mint a balerinák, szép vagy,
a topánkának az orra rózsaszín lesz, de fel kell néznem,

mert a nagypapa szól rám, a zongora mellett ülve sem lehet
a lábra nézni, de nem fecsegek,

ági itt van, a kezemet kulcsolom és idegesen pörgetem
a mutatóujjamat, ő csak beszél és beszél, tele van
az arca anyajeggyel és a háta közepén egy bibircsókkal,
akkor mutatta meg, amikor egy új melltartót próbált fel,
ahogy bekapcsoltam neki,

úgy jutott eszembe Janika, neki is ilyen finom volt a háta,
puha meg selymes, de neki nem voltak ilyen szép fogai,
jól csókolt és nekem ez bőven elég volt, ő is azt kérte mindig,
hogy forogjak és forogjak, blablabla

boldogtalan volt Schubert, nincs több fodros ruha, és
magas sarkú cipő, letöröm séta közben, legalább úgy
festek bennem most, mint egy leizzadt szajha

a letört sarkakat a táskámba rejtem és büszkén megyek
tovább, még ha néha kibicsaklik benne a lábam





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-10-24 00:16:03
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-24 00:16:03