Promiszkuitás

nincsen képem róla, amikor rövid hajam
volt, először vágta le anyám. a lehullott
hajból copfot font és feltette nővéreim
fonatai mellé, ő így gyűjtötte a maradék
nőiességét, ami megmaradt a szülések

után. mert fiú ugyan nem jött a világra,
bennem valamit mégis látott, valamit,
de a mutatóujja jobbra tekint, a tóra,
ahol sokkal később napoztunk, csak mi
lányok; jet skiző, szép lábú srácok előtt,

azóta figyelem azokat a lábakat, és félek.
mert minden a bokorban kezdődött el,
ahogy egy kislány mondta egy videóban.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-10-15 13:15:51
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-15 13:15:51