Jean d’Or utólagos levele P.S.-nek

Nézz tenyerembe, ó sors, és módosíts,
te sem úgy akartad, ahogy lesz –
hagytál elég időt felkészültömre,
majd magad untad meg, amiként
működöm; valódi távlatot mégsem
adtál, talán már ágy és párna
kalandját sem, és hol van a hegytető,
tölgy és villám, és hol az ítélet,
vízözönre is tisztítóbb vérözön –
nem tudni: itt ki nyáj és ki pásztora.
Talán aki magányosabb – pásztornak az –
s pásztoroknak pásztora már nincs is,
hát nyáj csengettyűz hangzavarban itten,
fű sincs, a birkák egymást harapják.
Milyen idill, mit hátteremül szántál,
s e háttérben már magam sem lelem.
Ha lenne kérés, amit teljesítesz:
zárjad tenyerem, s mutasd öklömet.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-10-13 23:42:39
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-13 23:42:39