Karcsi bácsi (jav,)

Még korán reggel van sötét
az ég szinte tök fekete
bár mintha oszladozna kissé
itt téblábolok ezen félig
udvaron félig előtérben de
most leülök  a padra mert
elfáradtam jócskán meg egy jó
darabig nincs mit csinálnom tennem

igaz fent vagyok már épp elég
régen fejem felemelve
hunyorgás nélkül nézek
előre kissé fel több-kevésbé
mereven két kezem szétterpesztve
a térdemen  Jóllehet nem süt
a nap rám bár világosodik
itt e zárt térben is fejem fölött
műanyag tető rajta jócskán
hemperedik erre arra a levél
a kosz hát nem igazán meglepő

a szél annyi mindent idehord
hisz emberekből is mennyi
gyűlik össze ilyen-olyan helyeken  –
néha mint a szemét (ami
lehet lent is de éppen fent
szintén akad kérem az bőven)

Ugyan fény van már de némileg
még hűvös megtettem már
egy seregnyi dolgot mögöttem
borotválkozás fürdés ettem
is pár falatnyit kortyolgatott
vizek bennem kocsma nyitva még nincs
ülök nehezen nézek magam
elé ez itt az életem várva –

no az  elmúlt úgyhogy azt
én már nem várom csak innen

a többit egy-két mást kikkel
dumálni lehet kisebb-nagyobb
dolgokról kifejtve  szokott
módon  leegyszerűsített
véleményeinket kitárgyalva
azt-ezt ki mit miért hol kivel
mármint legalábbis szerintünk
na meg hogy miért s ami nekünk
tetszene azt meg miért nem



Sport foci Újság egy-két fajta
Mást nem olvasok de ez mind
csak majd ha… most ülök mozdulatlan
mintha lesen felszegett fejjel
szemben a falak által

eltakart ám minden bizonnyal
kelőben levő Napnak
Közben vagy már elment
aludni vagy még

csak eztán nyugszik a Hold -
a halál nem Texas hold'em - s
én nem siettetem Bütykös
ujjaim masszírozzák lassan

a térdem s az égen végiggurul
mint egy rücskös bőrű töpörtyű  lesz
a téli nap délben  Még a koporsó
fedelem is csak kölcsönbe kapom
s hogy miért is hallok szárnysuhogást

a szálló udvarán mindig - egy pohár
víz árválkodik az asztalon
hátam mögött kimosott ruhák lógnak
libben egy-két árnyék a világ
némely széle fel-felkunkorodik
most arra-erre meglehetőst puhán
s a képzeletemben távoli
erdőben járok  ahol lent a talaj
szintjén őzek szarvasok járnak
fel-felhuhog egy bagoly néha
és fölvijjog mélán egy turul

A valóságban meg csikorog minden
Mennyi minden van a kerekek közt... –
ujjak közti porszemekként

És még jut élelem -
a galaxisok is úgy peregnek

mint seprű alól a szemét
(Hohó! Micsoda seprű s micsoda kéz…)
Nézem a Napot
(még ha közvetlen nem látom is)

rezzenetlen merev-némán
mint egy gyík kígyó által
hipnotizáltan






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-10-12 19:32:23
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-12 19:32:23