Valahanyadikon

1.

Mint monitor sarkában az ikon
állni egy szobában valahanyadikon
a ridegre vert éj
alatt három négyzetméternyi erkély
rácsai közt és gyújtani rá
és mindig gondolni
mindig gondolni
valahová.

Fölidézni magad veszve
és vágyódni el innen messze
hol nem betegít meg köd-tél
hiába alig hogy jöttél
megriadni mint macska a neszre
és vágyódni el innen messze
hol nincs híred se házad
hol nem kell senkinek magyarázzad
miért éppen ott és miért épp akkor
és honnan ez a rád ragadt por.

2.

Láthatatlan vagyok. Semmihez sem közel.
Ha nem lát senki nem tűnök el.
Nem kattog falaimon óra
önmagam illúziója
vagyok és ebben senki sem társam.
Szeretteimet nekem kell lássam
álcákba verődtem minden élő rejtek
rólam senki nem tud én senkit nem felejtek.

A szépre tapadok mint húsra a bőr
s mert porból lettem vagy valamiből
gondolataim és érzéseim törnek
utat a soha sem közeledőknek -
betűim is eltakarnak (sírt a hant)
s már két hete olvasok Birtalant
s már éberségem vele fájja
ahogy az élet "betonikája"
nyúlik és most elér ide
és kivirágzik mindenkibe
és gyökeret ver a pitvaron
és mindig félnégy - mind barom.

3.

Itt a valahanyadikon Egerben
a fények a sötét lomb mögül leverten
izzanak be az ablakon és belül
fölszívódnak a padlón mint mikor leül
az ember: bámulja de nincs meg a titka
hová tűnik (ha fölmos) a szikra.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-10-06 00:22:16
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-06 00:22:16