A MONA LISA Szépmosolyú Natáliának

Ha  a Mona Lisa mosolya
Vonzza tekintetemet oda,
Akkor nem tudok másra  nézni
Csak a  sorstól azt a kegyet kérni

Hogy  szépsége megmaradjon,
Soha - soha el ne  fogyjon.
Mona Lisa  merre mentél,
Szellők szárnyán elrepültél ?

Szép mosolyod hová vitted,
Vagy talán magad sem hitted
Hogy  örökre megmaradhat,
Vagy a  légen elsuhanhat ?

Valamikor nagyon régen,
Leonardo idejében
Akkor élt a Mona  Lisa
És  csodálatos  mosolya.

Leonardo mondd mit tettél
Hogy  ilyen csodát festettél ?
Kiben élhet tovább a  lány
Vagy  ez most már örök talány ?

Benned él tovább a  szépség,
Ehhez nem fér semmi kétség.
Évszázadok elrepültek,
Szép szerelmek hová tűntek?

Vagy az is csak vágyakozás,
El nem érhető tartozás
Annak aki tiszta szívvel
Máshoz való tisztelettel

Keresi a  lelki békét,
Tudja hogy ez milyen érték
Ahhoz hogy  a révbe érjen,
Az Istentől egyet kérjen:

Add Uram hogy  boldog legyek,
Itt a  földön kit szeressek
Őszintén szép szrelemmel,
Poétikus lelkülettel.

Mona  Lisa örök szépség,
Ehhez nem fér semmi kétség.
Ha benned él boldog leszel,
Semmi rosszat Te nem teszel

Azért hogy  így szeressenek
Itt e  földön keressenek.
Vezessenek tévutakra,
Hivatkozva szép szavakra.

Azzá legyél ami vágyad,
Ne  terhelje le  a  vállad
Lelki teher ólomsúlya,
A szívedet le ne  húzza.

Ha a Mona Lisa mosolya
Vonzza  tekintetemet oda,
Nem gondolok semmi másra,
Csak a  földi boldogságra.

Zirc, 2004. 04. 06.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.