egyszer, kétszer...

azért szép volt ez a szeptember,
egyszer majd így kellene halni,
vagy kétszer, vagy naponta százszor,
részegen a sarat marni lombhulláskor,
zöld levél lenni, és mégis élni, élni,
sziszegő szélre lépni, hogy felhőket terelj.

láttam mikor a fény lezárta a nyár szemét,
én szoktam így elköszönni,
egyszer, kétszer, vagy naponta százszor,
magamtól, tőled, vagy néha mástól,
feledni, szeretni, Istennek lenni,
megdögölni, s közben hallgatni valami lágy zenét.

olyan tüdőszínű hangulatom van,
láttam egy ilyen fát valahol egy dombon,
íme a szívem a cikuszporondon, dobban, ha mondom,
egyszer, kétszer, vagy naponta százszor,
ez bőven elég, ez maradt a nyárból,
most érte térdelek a vadvirágok padsorában.

még nem tudom, hogy mi lesz velem,
valami eső kéne, olyan konok, monoton zápor
egyszer, kétszer, vagy naponta százszor,
nem, már nem akarok Isetn lenni, csak ember,
egyszer, kétszer, vagy naponta százszor.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-09-28 15:52:37
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-28 16:38:42