De hát szeretem még

De hát szeretem még

És még mindig szeretem a szavaid. Is.
Ha szeretkezünk reggel nedves a bőröd a
tusolástól s a nap nyugalma ölel felkap
sodor az érzés hogy van értelme élni

Szikrázik a lég mint fekete ingen lángra
kapott porcukor Bársonyízzel érkezik
belém a levegő Rajtad át jön az íz
ó én örök végtelen szűrőm a tinta az

ujjaimon nevedet neveti minden
mit érintek így Kacag a világ csak mint
bohócok s vadászok meg anyák álmai
A szó lábnyom friss betonban a napkelte

a hajnal máza az ajkadnak méze szintén
s csókomra válaszod: "Űr van bennem ó de mély
s hogy mennyire sóvár..."  Halmaid s mind a rejtett

tér benned amibe pluszként vagyok én s mily
szerelmes már... És én tudom hogy mi a szépség -
mindent túlél s fájdalmas mint egy nyitott könyv...

Nehezebbé teszi életed  Lapról lapra
kifordít s árnyalatról árnyalatra újra
kell értékeljed léted hogy mekkora kincs
A tetőponton a világ buggyan ki mint könny


(Warning: Legalább félig parafrázis!)






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-09-26 19:26:06
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-26 19:26:06