A HETEDIK AJTÓ /avagy a tudás fáj jaj/

MA TUDTAM MEG nyakkendősen szép az élet vagy úgyse
belül viseltem csak piros volt gyerekes és nem kevésbé komoly
minthogy árva leszek-e rég akartam páholyból nézni  
olyasmit ami igazán fontos azt hittem beleszólhatok a nagy dolgokba
szóval színházba mentem veled sokéve kerülgetlek ahogy a
gőzölgő tejlevest kapudig mertem
szürkében voltál rózsaszínnel az unalom a semmilyenség a baba
a hálóing az eperpuding színe mikor megyünk már haza
ringass ringassalak etess etesselek
MA TUDTAM MEG csak úgy látod elolvasni a műsorfüzetet
ahogy nagyi szemüvegesen  hogy az ünnepicipő nyomja lábad
és bokád bedagad az érbajtól túl nagy a szíved de semmiképpen
nem  átvitt értelemben velem van tele már tököd is talán
szegény szegényke szegényem nagyon fáj
kérdezted maradok-e ha az előadásnak vége a válasz nem
megy buszom tehát igen annak minden várható
és lehetséges következményével
MA TUDTAM MEG rosszul főzöl túlszeretett  anyukád  
meghalt mielőtt felnőttél volna hatvan évesen úgy látom
játszópajtásod leszek kár hogy unod a játékot és mindent főleg a
lenni kell-t nem vagy a világé és az sem a tied álmot is altató hoz
nem a képzelet a gyógyszert vedd be ne vedd be megegyeztünk
ha akarok valamit vacsi után akkor kihagyod a mai szemet
ha mégse elterülsz és gusztustalan hortyogsz a másik szobából
áthallatszik azt szeretnéd-e kedvesem
nyitogatni kukkolni hallgatózni jó ha nem haragszol
a hetedik ajtót csukva felejtem


2011





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-09-24 19:12:45
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-24 23:26:11