Nem

Firkálgatok egy verset neked,
csak nem lesz benne, és ehhez nem kell ékezet,
nem, nem, nem szeretsz úgy, hogy fájjon,
nem, nem, nem, vajúdjon százszor e szó a lomha őszi tájon.

Nemet mondtál, hogy üres gőg gyötörjön,
így Isten sincsen, hát haljak éhen igeböjtön,
nem kell, nem kell, gyönyörű szívemre mondtad,
pedig zúzta a húst ahogy mellkasomnak dobbant.

Nem, ha bolondos ecsettel hajnalt csaptam az égre,
nem, mert ilyenkor tudtad mindig mennem kéne',
és nem fűzted ki bocskoromból a vándorlás vágyát,
nem, pedig elárultam volna az útszéli vadvirágok álmát.

Mi lenne, ha egyszer azt mondanád, igen,
talán nem csattanna olyan hidegen,
és akkora pöttyöt rajzolnék az i-betűre akár a föld,
kopp. kopp, kis üveggöröngyök szemedben, le ne töröld.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-09-17 17:19:59
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-17 17:27:17