Vándorbúcsú

út szalagjából
lábnyomom kivágom
léggömb-fákat
égre eresztek

többé nem dagasztom
záporrá felhők kovászát
kívül-belül legyen aszály

porzó némasággal
elföldelem a szavakat
ördöglakatot hajlítok
tekintetem visszagörbítem
magamba

nem próbálok ködöt csillogtatni
és zajt pattintani csöndből
s mint akartam
nem fordítom szó szerint a rétet
a kacsázó kő alól  kirántom a tavat

jajt és nevetést egybegyúrok
nagy szürke golyó
elgurítom s akár bábuk
földőlnek az álmok

alkonyattal ötvözött
tócsából tálat kalapálok
s mi bennem tükröződött
azzal teli töltöm











Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-09-17 13:24:59
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-17 18:28:57