Vándorbúcsú
út szalagjából
lábnyomom kivágom
léggömb-fákat
égre eresztek
többé nem dagasztom
záporrá felhők kovászát
kívül-belül legyen aszály
porzó némasággal
elföldelem a szavakat
ördöglakatot hajlítok
tekintetem visszagörbítem
magamba
nem próbálok ködöt csillogtatni
és zajt pattintani csöndből
s mint akartam
nem fordítom szó szerint a rétet
a kacsázó kő alól kirántom a tavat
jajt és nevetést egybegyúrok
nagy szürke golyó
elgurítom s akár bábuk
földőlnek az álmok
alkonyattal ötvözött
tócsából tálat kalapálok
s mi bennem tükröződött
azzal teli töltöm
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-09-17 13:24:59
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-17 18:28:57
