TÜKRÖZIK A GONDOLATOM
Elmerengve alkonyatkor
gondolom
tiszta szívvel síkraszállva
fájlalom.
Fájlalom a csendet, mindent
s elhiszem
árnyak jöttét elfeledve
kémlelem.
Kémlelem a sötét űrnek
fényeit
amelyek a csillag testből
tükrözik.
Tükrözik a gondolatom
vissza rám
nem törődve semmivel sem
néma szám.
Néma számra lakatot tett
csendet int
az Értelem diadala
győz megint.
Győz mint mindíg
s hallgatom
Emberiség, jövő titkát
vállalom.
Bakonyszentkirály, 1977. 05. 01.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
