TÜKRÖZIK A GONDOLATOM

Elmerengve alkonyatkor
gondolom
tiszta szívvel síkraszállva
fájlalom.

Fájlalom a  csendet, mindent
s elhiszem
árnyak jöttét elfeledve
kémlelem.

Kémlelem a sötét űrnek
fényeit
amelyek a csillag testből
tükrözik.

Tükrözik a gondolatom
vissza  rám
nem törődve semmivel sem
néma szám.

Néma számra lakatot tett
csendet int
az Értelem diadala
győz megint.

Győz mint mindíg
s  hallgatom
Emberiség, jövő titkát
vállalom.

Bakonyszentkirály, 1977. 05. 01.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.