Apa nem gyöngybetűk nem azok

a szemed   az őzé mit az erdőben találtam azóta is odajön.
hétfőn is ott volt a bodegánál füvet legelt  szedtem a szilvát.
odaballagott a hintaágyhoz lassan ráemelte fejét és nézett.  
kopunk mint az odvas fák kérge mit lassan kidönt a vihar.
de látod a körtefát?  kihajtanak a levelei szívós fa az is
nem merlek szorosan ölelni  őszi levélként roppansz
a szemünk az beszél nyugtatsz látom fáradt vagy aludnál
szavak miket nem mondunk  nekem adtad az Őrséget  
félóráig néztük egymást de tudtam mit mondtál
feltűnt másnak is miért nem töltjük ki az időt fecsegéssel.
ki lehet tölteni valamivel a félelmet akár üres ibriket?
  tudatalatti volt a rengeteg csoki nem egy nem kettő  
miért vittem annyi édességet láttam a szemed
ez a legrosszabb versem fák és és a gyerekkorom
szeplők meg tűnjetek innenek főleg azok bántok most
futottam az úton  nem bírtam felnézni a hatodikra
tulipánfejek a kezemben a szülinapodon tavaly öledbe
szórtam mindet mint egy gyermek de nem bántam
könnyezem a legrosszabb versem apa és megint
lopok neked könyvet ígérem ahogy szoktuk lopott
könyveket adok karácsonyra.

rossz a vers bocsásd meg hogy nem gyöngybetűk.  
  
az ejtőernyősöket adtad nekem krisztikém.
  





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-09-06 14:11:58
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-06 14:11:58