Hymnus; töredékes ének a nőről
hagyja el szádat némi szitokszó, nyaljad
meg ajkadat, haraggal váljon el minden,
ami az olvasót a virágágyásra ülteti és te
szórakoztatod csipke-vert szoknyáddal,
fel-le húzogasd, hadd lássák a nap-imát,
lábad közé rejtve édes-bajt, savanyú-jót,
Hádészra vetett féltő pillantást, közben
asszony-dög csippenti fel, mint taknyot,
a műszempilláidat, és finom kezével si-
mogat Abelárd, s letörli rólad a púdert.
rózsaszín gombolyagot húz el a Léthé
felett Klotho és Lachesis és Atropos,
mindezt izgatottan nézi végig Hölderlin,
ki feloldja a gyönyörre a szürke-árnyat,
és királynővé emel; dicsér, ujjong, fél.
baudelaire-i profánsággal sóhajt már
az öreg halász, ladikjára figyel, a nagy
rózsaszín Halra, akit visszadobott, és
nem kért tőle semmit se, Adria partján
palotában emlékezik rád, búsan, se
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-09-06 13:12:17
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-06 13:19:26