matematika

nyelvem határai nem a szájpad,
fogak, ajkak, nem a testek
szakadékai. ha kinyitom szemem,
érintésnyire kerül vizespalack,
bűntudat, megbocsátás. évezredek
múlnak el lassú hunyorgásokban.
minden pillantás érthetetlen
szavakká artikulálja azt, amiből
vagyok. sustorgásaink elmúltak
az évszakokkal. semmi da-dadogás,
akadoznak színes fényképleteink.
tenyerem ráncai szertefutnak
homlokodon, eszmélek mélyülő
gondjainkra. ne hidd, hogy elhagyott,
aki nem keres. belém botolhat bárki.
csukd be a szemed, számolj.
számon tartalak.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-09-05 09:42:24
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-05 09:42:24