tengerem (módosít)

szikrázó fénytörés tengernyi tükörben
örökös zaját némán hallgatja az ég
tér idő süllyed el a monoton hullám-
verésben múlik ugyanúgy egyik nap
a másik után hullám hullám

külön mindegyik jelentéktelen ahogy
fodrát csillantja (kis fehér a nagy kékben)
a partra szalad ott elsímul nesztelen
már állna vissza helyére a végtelen
sorba újra újra esztelen

a parton fekszem és csak sejtem a tenger
csendje nem hasztalan ezernyi suttogó
szava véget nem érő mesét mond rejteget
(ki emlékszik ulysses antik habokat
érintő könnyed mosolyára)

majd' tizenkilencezren egyhangú rendben
mögöttem is egyre sorjáznak napjaim
de most tengermélyi csendben lebegek
és hullámzik meztelen testemmel a víz
és bennünk a végtelen

  emlékszel? hányszor kérdezted hová
  szaladnak szavaid végül hová tűnnek
  ők is végtelen monoton sorokba veszve
  mit visznek gyönge hátukon belőled
  újra és újra már látom a választ

  tengerem





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-09-01 08:44:19
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-01 08:44:19