Úthenger


Fűrészeltek a ludak tűzifát
kerítésekből, festménykeretekből.
Nem tudtak elrepülni
a nagy hidegtől.

Buldózerek unatkoztak,
markolókkal dohányoztak,
egy KisPál számot dúdoltak.
Ennyi maradt csak.

A megszemélyesített kövesút
elhasal a tejjel, kenyérrel,
szalonnával, hogyha
vinni kell.

Sokmilliós autó várakozott feszesen.
Ráparkolt a bajra. Szemfüles közterületesek.
ébresztették fel, van másik világ,
de nem mondtak semmit biztosan.

A törvények igazságát magyarázza
egy irodista nő a birsághivatalban,
majd betéved egy kombájn.
Majd leüli a véleményét a Csillagban.

Egy hiba elég, hogy beássanak a hordozórakétáid a kanálisba.
Nekem hátul, a kertben van egy űrhajóm
Csillagharcos szekér az, az ősöktől kaptam.
Majd ha olyan okos leszek, akkor megy,- mondták, és elmentek.

Élni próbált meg az élet az éleben.
Rájött, ez élhetetlen, úgy élt tovább,
csak akik ismerték, régebben látták,
azok tudják, milyen volt mikor élt az élet.

Patkákat raktak le kőrbe. Ettől, eddig.
Lehet, valaki harapdálja, valaki a fejét vágja,
a lányok szoknyája alatti rész, az még az övék se.
Mindenki úthengerként építi útját,
aztán ott hagyja, mit tudom én miért.










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-08-31 20:22:03
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-31 20:22:03