Óda; maradék vagy siralom

gyerekdalokat hallgatok és mint a rossz gyerekek kirúzsozom
a szádat rózsaszínnel, de nem, már nem, ez már valami
felfújt test, amit a cipősarkad lyuggatott ki, már
lapos vagy, a számtól nyálas, önző mód gyűlöltelek meg, hogy
fájjon, de azt nem tudom, kinek, szóval kurva lettél, azt
pedig nem szeretem, nem tudom elfogadni, nincs rád
jobb szó, nem tudok jobb szót, nem lehet, meghalt az anya,
nincs gyerek, nincs  gyerek, NINCS GYEREK, értsd
meg végre, szólok neked, egyúttal magamnak is, sőt inkább
az utóbbinak, letöröllek a képeimről, a retusálás túl
jól sikerül, talán a kezed marad meg, ami átkarolt a fejem
mögött, egy testrész, ami talán többet fog jelenteni
később, mint az arcod, a szemed, a csípőd, melled, lábad,
bassza meg, az egész tested, rózsaszín filccel firkállak
össze, jelentsen ez jót, szeretném, ha az lenne, jó, de fáj
a derekam, a hátam, jó lenne ülni, sitten, az utca
közepén áthalad lágy sziluetted, miközben pére gondolok,
ő nem lett kiéhezett állat, nem harapott belém,
anonim őrültek közé ülnék be legszívesebben,
pulóvert kötnék, vagy gombot varrnék, néha a vécében
megrángatnék egy-két nadrágot, nagyon meleg
van, te rohadék, este a tücsök hangosan ciripel, jajgat

bennem a gyerek, vágj pofán minden sérelemért, nyugodtan,
van még egy dobásom, de felmarkolod és viszed
a kockát, messze, messze viszed. kurva vagy, mondom
még egyszer, nézem a széltől düledező fákat,
megpróbálok valami szépet írni rólad, de nem megy,
szerelmes levelet nem vetek papírra, most már
oly mindegy, unlak, meguntalak, petrezselyem szárad
a hűtőben, elsózóm a paprikás csirkét, várom,
hogy megegyed a maradékot, vágjalak agyon, halj meg,
tévét nézek, kapcsolgatom az adókat, se sorozat, se
híradó nem köt le, irigy vagyok ilyenkor, téged
néznélek, ahogy vetkőzöl, esetleg öltözöl, csak ne
legyen rajtad ruha, teregetem a fehér munkaruhámat,
a paradicsomszósztól piros, a varjak a villanydrótról
figyelnek,baszki, Platón írt a mosolyról, egyesek szerint
bűn, hazug, ahogy Te is, sírok, sírj te is, külön-külön,
más szobában, más házban, más városban, messze
egymástól, nem merem kinyitni az ablakot, hátha
kimegy a levegő is rajta, kinyújtom a kezem és meg-
fogja pé a kezem, míg a másikat a fának szorítom,
hallgat az erdő, hallgat a panel, nem esik az eső, seTe-
suta





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-08-30 22:55:29
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-30 22:55:29