A kötél útján
reggel pórázzal a nyakadban ébredsz
a zsinór hosszú, nem is látod a végét
elindulsz, követve a nyakadba akasztott
kötél útját, hogy rálelj újdonsült
gazdádra,
talán hogy hódolj neki,
talán hogy lázadj ellene
magad sem tudod, melyik,
de a kötél mintha soha nem érne véget
néhány óra és elfáradsz, leülsz a földre,
ám ekkor valaki megrántja a távolból a póráz végét,
amitől egyből talpra ugrasz;
folytatod az utat
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-08-27 18:25:16
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-27 18:25:16
