Taps vagy vér

Velem pusztultok, vagy maradtok rongy bitang,
bevallom, fényes álmaimban széntolvaj vagyok.
Tán' lehetnék fajtámként faágon kongó harang,
hol mímelt bűnbánat becézi sorvadt horpaszom.

Én úgy vagyok vele, egy költőnek egy haza jár,
korgó gyomor, ugassa Szárszó: vérem a havon.
Sosem jártam Párizsban, csak a külvárosi nyár
volt héjanászom, a bérházak előtti kutyaszaron.

De itt minden talpalatnyi föld apám adta harag,
s hiába zúzatom magam visszahulló kövekkel.
Mert szétsírt térképen szűkölő szökött paraszt,
Testvér? Hát testvér, ki tűnjön el a szürkülettel.

Mi, akik csak tengődtünk a történelem szérűjén,
röhögve, tűrve, sokszor egymás torkát átmarva.
Ám tudtuk, ha a nép szétteríti szépséges öklét,
akkor majd tapsol, vagy vért kíván az istenadta.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-08-22 08:03:01
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-22 08:03:01