Egy kandeláber-árny alatt

Egy kandeláber-árny alatt
sötét lett, lelkem nagy ón.
Ám rámborult Nap hajnal-fénye,
baljós hírt hozón.

Nagy álmosság van, víg december,
ahol lángol minden ember,
és emlékek szele ver,
ott csupán egy bús fotel van,
és nincs benne senki holtan,
nem jár arra papagáj.

Átáramló lét-igenek
idétlenkedése nektek
szövevényes sorsvetés,
pedig nincs más, hangyaablak,
disznók arra átrohantak,
nincs ottan se bárd, se kés.

s a sóhaj szállt a széllel.
Hajnalból lett leste, csönd.
Úgy hallgattam, mint ki szórta
e csillagfényözönt.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-08-17 15:23:35
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-17 15:24:58