| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
Pálinkás Imre
Utolsó szál virág /jav/
Télidő
előtt
a hideg ég felé merednek a lombtalan ágak,
nyílik még színes virág a csupasz kősziklák alatt?
Gazos borítja az őszi mezőt, havat vár a rög,
zavaros szürke égben súlyos felhő sereg pörög.
Fáradt
a nap
tétován
bújik a
a sziklák mögé.
Szakítsd le az utolsó szálat, a fonnyadt szirmokat
csókokkal éleszd, húzd össze fázósan kabátodat,
fekete kendőt köss, s sétálj fel a hídra hajnalban,
s lásd mint tér meg a kicsi virág hozzám a habokban.
Apró roppanás,
talán ág törött
a parti fűzfán,
béka toccsan
őszi legyet
bekapva.
Virradó
fényben
könny
csillan,
a világ egy
embert
temetett.
A gyors sodrás húzza magával a fonnyadt szirmokat,
feledés fogja elűzni a megrekedt álmokat.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!
Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások
Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
Feltöltés ideje: 2011-08-13 17:24:28
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-13 17:24:28
|
|
|
|
