Másnaposan, mikor felriadok álmomból,
és felülök az ágyon,
úgy érzem mintha talpam alatt végtelen mélység volna,
az éjjeliszekrényen szárnyaim lecsatolva,
felöltöm őket, előrebukok az űrbe,
és bezúzott homlokkal a parkettán ülve
rádöbbenek, hogy májammal egyenes arányban zsugorodik a világegyetem.
