Talán egy másik május

Még néhány röpke hét és itt az ősz,
szinte érzem, hogy rettegnek az utcai akácok,
alkonyatkor a nap egyre bágyadtabban fésüli ki hajából a fényt,
nemrég még Chopin darab mulatott az ágakon,
május, május, hol vagy május, mikor a virágáruslány szeme tengermély.

Fásult vagyok, csak leírom ami eszembe jut,
nézem ahogy a kerítésen a rózsa fut,
a korhadt léceken, tövisek, rozsdás vasszögek,
élni kellene minden áron, de vajon még mi jöhet,
talán egy másik május, mikor a virágáruslány szeme tengermély.

Nem tudom, lesz-e merszem megvénülni,
kinn ülni a ház előtt, mellettem hű kutyám, térdemen kockás takaró,
majd hallgatom ahogy az aszfalton koppan a dió,
és jódszín folttá reccsenti néha egy-egy autókerék,
de lehet csak a kertkapu csikordul, hogy menni kéne már öreg.

Nem itt születtem, vágyom a városom hangjait,
mikor hajnalban a hullámzó síneken felsikolt a villamos,
a golyótetoválta vakolat hulló darabjai
itt is puffannak mint a dió,
hiába élni jó, de csak májusban mikor a virágáruslány szeme tengermély.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-08-06 23:21:28
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-07 13:13:01