Tea vodkával és borostyánnal

                  
Első randira mindig a borostyán
nyakláncomat veszem fel a hozzátartozó
fülbevalóval, mert olyan melegséget kölcsönöz
a tekintetemnek, amilyet gyerekek szemében
látni Szenteste. Kint mínusz harminc fok
van, ezért kell egy bokáig érő bunda is.
Persze, itt Moszkvában nem szaladgálnak
állatvédők festékes palackokkal
a kezükben: szentségtörés is lenne, csak a
szőrme véd meg a hidegtől és a forró tea
vodkával, amit kortyolgatunk az étterem
teraszán; kijöttünk ide, hogy kettesben legyünk.
A  folyó felől száraz szél fúj, összekavarja
a gondolataimat. Te lelkesen magyarázol
valamit, nekem eszembe jut, hogy mikor
hazajöttem (három hete), Apám nem tudta
eltitkolni, mennyire csalódott, amiért újra
halasztanom kell a főiskolán; de leginkább
attól keseredik el, hogy engem nem érdekel az
üzlet, labilis vagyok érzelmileg és nem
tudok úrrá lenni a problémáimon. - Milyen
jó lenne most nekimenni a víznek, lemosni
magamról a kétségbeesést: sosem leszek
az, akinek látni akartok, nem
vonzanak érzelmi, vagy üzleti
spekulációk, a versenyekből már akkor
kiesek, amikor még el sem indultam.
Olyan vagyok én, akár egy pingpong
labda, amelyik mindig túlrepül
az asztalon, túl nagy erővel
csapódik a földnek és túl könnyen
törik. Hogy adhatnék ilyen labdát
valakinek a kezébe.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-08-01 13:46:01
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-01 13:46:01