Ugar
Ahol vagyok, egy ember van mindig,
S kettő örökké, ahol meg te vagy.
Nyílván, tanulni fogok mindhalálig,
te meg jót akarva: tudni hagysz.
Élted sok nagykeblű, -szájú nő lesz,
Én elhízok mézes-mázas magányomon.
Lefekszem minden férfiúval, s te nem féltesz -
- ez hajt engem át végtelen halálokon.
Nem maradt, csak nap mint nap megélni,
Ahol a voltod: a gyűrött lepedő…
Meztelen maradsz te véges-végig,
Pedig felöltöztet ezer s megannyi nő.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-07-31 11:16:37
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-31 11:16:37
