Ezüst az üveglap hátán

nincs rajtam semmi
különös előbb mozdul
a tükörképem háttérben
egy varázslóforma alak
meg akar jelenni
fekete köntöséről
az ezüstcsillagok
fémes hangon lepotyognak
ott marad középen a hold
gyatra fénye tágítja pupillám
periférikus érzékcsalódást
előidézve
nincs rajtam ruha
fázom
éhes vagyok
eltűnt az arcom meg a
test is a varázsló fekete
köntöse alatt köldököt
harap az égi
látomás az a nap
érzékeim atomnyira zsugorodva
keringenek örök időkre
aurám körvonalát
tágítva szűkítve
időnként hangokat hallok
valaki mindig ugyanazt kérdezi:
doktor úr
megvan mindene?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-07-21 12:48:05
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-21 12:48:05