Dettinek

Magunkhoz méltók sosem voltunk.  
Féltékenyen követtelek, mindig betartva a ló lépéseket,
hadd legyek én hamarabb felnőtt. Te szebb voltál,
legalább tíz centivel a színvonalam fölött,
közönséges mondatokkal dobtam fel kinézetem.
Köldökömbe gyűlve az éjszaka krémje: pezsgő és nyál.
Nem lógtam ki, de meg sem  előztelek, ha fiúkon osztoztunk,
te húztad a rövidebbet. Szégyelld magad.
Szégyelljem én is. Nem így neveltek, ha tették.
Magyaráztak Istenről meg angyalokról.
Onnantól már latex szárnyakkal jártunk
bárról- bárra ,és jellemünk annyira egyenes, hogy
kabátot akasszon rá akárki a pultnál.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-07-21 04:04:08
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-21 16:55:52