metrikus
élve nyúz meg a határérték
ahogy kiszámolom magamból
az egy a végtelenhez arányában
nem futja többre az alapból
miféle hozzádrendelés ez
sose tudlak megoldani téged
csak roskadok a megpróbálom alatt
s nincs rád általános képlet
de csak maradj így mozdulatlanul
a te és én intervallumán
s változok feléd példátlanul
te bizonyított aszimptotám
egyszerű másodfokú a létem
lásd engem ki és le tudsz fejezni
egymásba ágyazott függvények csak
puszta rendszer vagyunk mi
értelme van így precízen
ha elérve hozzád már úgyis
csak nulla lesz belőlem?
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-07-20 16:37:15
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-20 16:37:15