játéktér

egyszer csak betoppantál.
emlékszem, mert allűrök nélkül,
meglepődtem.
drámaiságod betöltötte az
amúgy nyolctól négyig irodát,
mintha fuvallat, nem tudom.
értelmüket vesztették a sémák,
az agyonhasznált, marginális szavak.
egy éve már, hogy megtörténtél velem.
azóta megszerettem a közhelyeidet.
túlzások, dühkitörések, depresszió.
széles a repertoár.
van múltunk, szoktad mondani.
néha eszembe jut az első, premier pillanat,
amikor még nem tudtam, nem értettem,
amit most már igen:
akkor és ott nem történt semmi mágia.
önmagad jöttél, egyszerűen, készen.
a férfi, aki új szerepet keres:
én, hálás közönség, befogadtalak.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-07-19 22:20:19
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-19 22:20:19