Abszurd
Abszurd, hogy itt vagy, ebben a városban,
aminek a nevét is elfelejtetted egyszer.
Látogatóba jöttél,
néhány napra csupán,
és sejtelmed sincs róla, hogy bármelyik
mondatod arcomba sodorhatja a szél.
Abszurd, hogy nem hívlak fel,
ahogy az is az lenne,
ha megtenném.
Abszurd, mint ez az egész történet,
a mi történetünk, mondhatnám,
ha nem lenne abszurd annak nevezni.
Régről itt maradt erőleveskockából
főzök levest, és rejtett tartalékok után
kutatok a kamrában,
hogy ne kelljen kimenni a házból,
aztán mégis adok egy lehetőséget a véletlennek,
mert tudom, hogy nem fog közbelépni.
A kávéból rég elillant minden íz és illat,
megiszom mégis, és közben a versre
gondolok, az utolsó versre a sok közül
(nem olvasod majd ezt sem, jól tudom),
a versre, amit erről a napról írok majd,
a napról, amikor a legjobban szerettelek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-07-17 20:54:08
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-17 20:54:08