Elmásztál hát egészen a végig

Elmásztál hát egészen a végig
s most látod csak, hogyan értél körbe.
Ne nézzél még túl mélyen tükörbe,
azt látod csak, merről jött a kétség.

Ha továbbmásznál, újra körbeérnél.
Az ég felé meg nincsen más, a nap száll.
Alattad meg föld, mi úgyis megvár,
minek másznál már alá, ha félsz is.

Nincs menekvés, nincs remény, csak mászás.
Tagjaid majd elmozgatnak téged.
Ha ellenkeznél, addig gyötörnének,
hogy mászás közben kétségtelenné válj.

S elporladsz majd fáradtan pihenve,
s elporlad majd minden ismerősöd.
S elporlad majd minden ismerősük,
a széllel táncoltok majd minden este.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-07-16 10:36:59
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-16 10:39:00