Apa
Ott állt a pultnál, tétován, háta meggörnyedt,
szeme riadt állatként a rég múlt ködébe veszett.
Félénk kérése a szürke falak közt lebegett,
nem hallotta senki, és többet szó sem esett.
Apám jutott eszembe, döbbenten csak néztem őt.
Lábam indult felé, elfeledtem a temetőt,
melynek rég lakója volt, mégis, a halállal dacolt,
mert őt láttam valóban, fülemben a vér zakatolt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-07-13 13:53:34
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-13 13:53:34
