Fiú

Fénytelennek láttam aznap az udvart,
ablakom alatt ücsörgött a gyermek.
Arcába a szél, a zord, hazug mart,
vagy csak próbált marni felnőtt fegyelmet.
Keze szokás szerint zsebébe markolt,
A benti világ kulcsait kereste.
Ha nevetett is, csak egy pillanat volt.
- Mindjárt jön Anya. Mindjárt itt az este.
Majd csörrenni fog, ő úgy nyit kaput
és szatyraival előttem terem. -
Akkor azt éreztem, engem is tanít,
s hogy világából majd minden napra jut,
de üres a lépcső. A párkányperem
nem vonz. Csendje, csendjei örök lárma itt.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-07-08 16:51:19
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-08 16:51:19