Ahogy megvan írva
Ezzel a kurva sorsommal húztam ujjat,
mert régóta nem mutat semmi újat,
flegmán pofámba veri az éveim,
és nem használnak az érveim,
hogy mindegy merről, honnan jöttem,
ha csak a semmi van mögöttem.
De kit érdekel, ha minden meg van írva,
ám sosem tudni, hány emberként megyek a sírba,
és szétszakadhatok százezer darabra,
tán' az Úrnak szüksége van ilyen pisla csillagokra,
mert lenn a földön valamiért elfeledtek,
hiába halok meg naponta, mégsem temetnek.
És mint kisfiú, mikor orrát anyja kötényébe fújja,
szipogom, játék volt az egész, kezdjük újra,
s ha az alkony majd estté vénül,
akár a vadnak, fogam, körmöm ölni készül,
az éj tükrébe nézve látom, remeg az árnyam,
lám, legnagyobb ellenségem végre megtaláltam.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-06-24 06:41:08
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-24 06:41:08
