xyz

x és y egymás mellett
sétálnak az utcán
arcuk nincs esetleg szemgödör
a kátyúkban pang a víz
a délutáni zivatar lábnyomai
megállnak egy pillanatra
a kirakatban megcsonkított bábuk
egyiken vérpiros ing
a másikon csak árnyék nyakig
a mészáros behúzódik a takarásba
továbbindulnak velük szembe z
akinek épp annyira nincs arca
mint nekik azt hiszem ő is megáll
de addigra átrendezték a kirakatot
vonalzók szögmérők ceruzák
a kirakat változik csak semmi más
az egyenlet ismeretlenei mindannyian
kivétel nélkül mi vagyunk
s nincs állandó a közös nevezőben





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Vigilia,
Feltöltés ideje: 2011-06-23 19:30:25
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-23 19:30:25