apu értünk

.

a forró leves felett átnézve
az udvaron gerendákat szarufákat
vállukon cipelő embereket tartotta
szemmel a fűrészpor közömbösen
remegett apu szemöldökén  
szaporán merített a gőzölgő tányérból
a tészta lelógott a hadizsákmányul
a fogságból hozott ezüstkanálról
aztán vöröshagymát darabolt a
macsánkába az illat bejárta a konyhát
majd újra a lé nélküli paprikás krumpli
a hagymával majd  kisvártatva
szódásüveg szisszen aztán újra  
a simléderes iparos sapkája
már az udvarra kilépve kerül a fejére
no emberek emeljük fel a rönköt az asztalra
a szalagfűrész kissé imbolyogva indult el útjára
a szálfa végén ketten fogják a rakoncát
ha nem bírja nyögjön kiáltja apám
és áttolják az irdatlan fenyőt hogy
végre gerenda legyen belőle






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-06-16 12:32:03
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-16 15:08:28