Egyensúly

Csendet ont magából a félhomály.
Falak közt csak alszik az arány.
Peremeim közé gubózva
némán áztat a magány.

Csak néhány porossá lett
babona csüng gondolataimon.
s valami száraz hiány
vibrál fehér ajkaimon.

Fészket rak magának fejemben
egy alaktalan dallam,
s akaratlan karomba marva,
arcot csókol homlokomra.

Az ablakon rászáradt körvonala
e földre kövült világnak.
Én telek csak lassan, s a percek félve
állnak, sarokba szorulva.

Furcsán lüktet ez a torz rend.

De a horizont ölében,
felsír majd a hajnal.
s a bánattal vájt árkok,
feltelnek tavasszal.

Én meg csak alvadok magamba, lassan.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-06-12 17:56:38
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-12 17:56:38