Mióta súgja már

Ott állsz a vihar kapujában,
szétzilált hajjal, reszketsz
a szélben, amit egy felszálló
mentőhelikopter kavar.

A rád uszított porkutyák,
tűhegyes fogukkal harapják,
hála istennek, nem a lábad,
csak a farmernadrágodat.

Kikiáltok a lehúzott ablakon át,
vedd észre, hogy érkezem, egy
lépésre tőled állok meg, hogy
könnyű legyen beszállnod.

Előttünk féklámpák skarlát
betűi hosszú verset írnak,
engem köhögtet a por,
téged meg aggaszt, hogy

mi lesz velem. Ugyan már,
semmi nem lesz, habár a kapu a
sötétség kezdete volt, legfeljebb
hallgatni fogok a gps-re,

mióta súgja már a kedves női
hang: itt katapultáljon--- Honnan is
tudhatná szegény, műholdról nem
érzékelhető alagútba jutottam.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-06-09 20:52:15
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-09 20:52:15