Elveszett gyöngysorok

Köszönöm a szavaknak, hogy
Nem beszélni, hanem
Írni tanítottak
Hunyt szemem mögé az
Álom, fehér vászonra a
Valót festette, én
Pedig a tiszta lapot
Mindig Veled irthattam tele


Gyertyafénynél játszottak
Velem a véget nem érő
Verssorok, szakadt szatén
Szalagon gurultak végig
Az elveszett gyöngysorok
S a láng így szólt:
Megrémült szemedből már
Csak könny csorog


A Világ most elfordított
Arcát mutatja nekem, a
Rideg szobába lassan már
A Nap sugara köszön be
Versemet puha álomba
Ágyazom be, mielőtt azt
Mondhatná nekem
Tolladat most veszem el


Lezárom doboznak fedelét
Melybe írásaimat elrejtem
Lassan pókhálót készít rá
Minden perc, mi elfelejt
A láztól égő vágyakozást
Felváltja a lehűtött hevület
Elfordítom Tőled arcom
Többé nem ismerhetsz meg






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-29 11:48:28
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-29 11:48:28