Életem vendégei

Mindig hajszol az agyamba épített óra,
épp rohannék, hogy segítsek, mindegy
kinek, de megint elromlik a rajtgép, és
leszakítja ugyanazt a lábam, amely már
annyiszor kinőtt. Vértelen seb tátong,
gyönyörbe ível a fájdalom, a belső
vegykonyha séfje önkívületbe jutva
diktálja parancsait: csúcsra járatja érzéki
szerveimet. Amúgy szeretne mindennel
elkészülni, mire összegyűlnek életem
vendégei, akiknek névsorát próbálom
gyorsan összeállítani, de a könyvtár
akkora, hogy megriadok. Még szerencse,
hogy van egy kódex a tölgyfaasztalon.
Kinyitom, és azonnal elveszek benne,
már a legelső iniciálé is olyan gyönyörű és
titokzatos. Az emlékezetnél is nagyobb.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-28 23:03:56
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-28 23:03:56