levél magamnak

most, hogy az elavulandó lényegek
végérvényesen és visszavonhatatlanul
elavultak, előtérbe helyeződött
minden, ami elementáris és egyszerű.

ha enni akarok, enni fogok, mert éhes vagyok.
kielégítem szubsztanciális szükségleteimet.
alszom, amikor akarok, mert álmos vagyok.
befejezem, amit el kellett volna kezdenem.

hallgatom a semmi csendjét, felfedezem
benne azt, amit csak az ideg érzékel, ami
tudatomhoz jutva már funkcióját veszti.
hallgatom a semmi csendjét, így történik
körülöttem a távolság, mint következtetés.
összeroppannak mélybe futó erezetek.

feszítem a gondolat húrjait,
jelentéstelenné válik az idő.
a cselekvés pólyába kötött hús.
minden a neszek köré épül.
jelenem a csontokra fókuszál.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-26 22:18:17
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-26 22:52:49