Nyári zápor

Fülledten mereng a Nap korongja,
Apró hangyák sietve keresik
Föld alatt búvó járataikat.
Vihar előtt a sűrű csend honol.
Szürke felleg lepi el az eget,
Feltűnően csendesebb lett a táj.
Néhol egy-egy zöld tücsök hegedül,
Szalmabála szomjazza a csodát.
Villám cikázik, szórja haragját,
Dühös mennydörgés vetül a rétre,
Az eső elered, először csak
Pajkosan, szelíden szálldos alá.
Égszakadás kezdődik azután.
A természet száraz lelke sóhajt,
Issza, szívja csapadék-zamatát,
Friss nyári zápor hull végre reánk.
Később a kis fodros felhők mögül
Szerényen kandikál a fénysugár,
Élet tölti be a természetnek
Minden titkos, apró zegét-zúgát.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-24 18:15:41
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-24 18:15:41