karmos gledícsiák között



sünként
tóba görgeti a Napot
s mikor kinyílik
fölfalja az este

indulnék
de út-tudó bakancsom
küszöbre szögezve

mezítláb megyek
ellopott köpenyem
emlékével betakarva

*

minden csend
befelé zeng
az Idő tölcsére
szívem mellett
és dől
örvénylik
ami nem lett

*

barkák dudorait
vak szél tapogatja
beleolvas a tájba

felhők mögött alszik
a Hold porkolábja
megszökhetnék

maradok

hiszen
karmos gledícsiák
sorfala közt
a történet végét
én viszem






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-03 19:13:46
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-04 19:09:24