Télifagyi

Ugyanezen a padon ültünk
akkor tulipánok nyíltak a parkban
most fagyott árvácskák
Vaníliafagylaltot nyalunk
a csokit régen sem szerettük
akkor is hideg volt
ölünkbe tettük a kesztyűt
Most is

Sápadt vagy
fénytelen a szemed
már nem veszekszel velem
amiért nincs rajtam sál
nem is nézel rám
Talán észre se veszed
nem érsz hozzám

Egyik kezedben a fagyi
a másikkal a kesztyűddel babrálsz
én vizsgállak téged aprólékosan
hajad (az időt nem tenném szóvá)
a szájad: ezzel csókoltál
/vagy nem? azt mondják
hétévente kicserélődnek a sejtek/
a füled cimpáját
néha viccből finoman beleharaptam

Nem emeled fel a fejed
úgy mondod megnősültél
hogy azt lássam: bűntudattal
két gyereked van
tárcádból előkerül két kép
szépek milyen kár
nem ránk hasonlítanak

Tanácstalanul bámulom az árvácskát
akkor hát minden rendben
fontos vagy és szeretnek
mennék
Fölállok megigazítom kabátom
még elköszönök
kétoldali arcrapuszi

Elindulok a trolimegálló felé
belebújok a kesztyűmbe
két megálló között
belém karolnak az emlékek
késő
a számban a vanília íz  
már átment keserűbe






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-01 11:00:43
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-01 11:00:43