Égigérő
éjszakánként, amikor a legszebb álmokat látod,
egy égig érő, színes levelektől reszkető
fa nő ki homlokodból,
egyenesen az égig nyújtózkodva
sokszor elnézem ezt a fát,
ott, a sötétben fekve,
s arra gondolok,
ha venném a bátorságot,
hogy felmásszak rá,
gyönyörű álmodba csöppennék magam is
persze sosem indulok útra;
túlságosan félek, hogy valami váratlan
megzavarja majd pihenésed, felébredsz,
a fa eltűnik,
én pedig végleg odafenn ragadok
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-28 22:06:05
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-28 22:06:05
