Fáni keresése

Csak néztem s nem tudtam, mit keres,
menekülőt vagy menedéket,
de túl igaz és fűszeres
tekintetével beleégett
gondolataimba minden
eltévedt, titkos rebbenés
és elhittem (mert neki hittem),
hogy Sárospatakon megszerettem és
észrevétlen, mint ölbe hullt morzsa,
érdekelni kezdett a sorsa.

És mikor érdekelt, már megint néztem
(füleim közt még Fáni futkos át)
ebben a szokatlan és fáradt egészben
félmosolyának periódusát
és láttam benne a szörnyű nőt,
ki elvetélte magát, a gyermeket
és gyűlöli mégis a szenvedőt
és csakazértis újra felnevet,
mert annyira hirtelen változnak a dolgok.
Tündérek voltunk és buta koboldok,

hiszen ő sem tudja, hogy mit keres,
menekülőt vagy menedéket,
de bosszantóan kellemes
tekintetével beleégett
gondolataimba és itt ragadt,
mintha sejtené, én elhiszem,
hogy a rajtaütés egy pillanat
és nem tűnt még el semmi sem
előle - minden megvan, csak talán
annyira fél, hogy túlmutat magán.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-26 18:28:32
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-26 18:28:32