in memoriam: Kertész László

átsétál az utca másik oldalára
biciklijét maga mellett tolja
magas homlokán is felkel a Nap
sarkig nyitott arcában
már nem látszik a holnap
a körmeire tapadt tintafoltok
átfestik a határt
lecsorog a madárdal
az akácok kérges oldalán
a dűlőút mentén
friss szénaillat
háttal támaszkodik
a meztelen Napnak
nyomában félholtra vert
árnyékok zihálva szaladnak
még talán hátranézett
amikor fékcsikorogva
leparkolt a halál
s lyukat ütött nyílt sebeivel
az örökkévalóság
a szemközti ház falán





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-19 20:24:33
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-19 20:24:33